A Zalaegerszeg elleni sokkvereség fájdalma továbbra is ott lengedezett a Ferencváros öltözőjében. De Robbie Keane edző a játékosaihoz fordulva nem dühös szidalmakban, hanem egy nyers, személyes vallomásban részesítette őket a Békéscsaba elleni mérkőzés előtt.
Visszavitte őket saját játékoskarrierje egy sötét napjára. “Mi voltunk a csúcscsapat, ami egy alsóbb osztályú ellenfelünkkel szemben állt,” árulta el Keane. “És mégis el kellett szenvednünk egy súlyos vereség szégyenét.” Bevallotta, hogy az az érzés, ami a vereségből származott, soha nem hagyta el. “A mai napig velem van,” ismerte el, ami közvetlen és sürgető erőt adott üzenetének.
Kérését az a személyes seb szülte. “Kérem, hogy ezzel a teljes intenzitással, teljes összpontosítással menjetek ki a pályára,” sürgette. “Nem akarom ezt az érzést nektek. Egyetlen percre sem.”
Az üzenet átalakító hatású volt. A pályára lépő Ferencváros egy újjászületett csapat volt. A Békéscsaba elleni 4-0-s győzelem egyenes következménye volt ennek az újjászületett mentalitásnak – egy könyörtelen fókuszból és vezeklésből álló teljesítmény.
Azzal, hogy megosztotta saját megaláztatását, Keane többet tett, mint hogy motivált. Emberi szinten kapcsolódott a játékosaihoz, és a múltját erőteljes pajzsként használta, hogy megvédje csapatát ugyanattól a sorstól. A győzelem döntő volt, de az igazi diadal a megtanult lecke volt: egy bajnoki mentalitás a múltbeli kudarcok emlékében forr ki.
Leave a Reply