Robbie Keane látható vonakodással erősítette meg, hogy a sokoldalú klasszis, Daniel Arzani a januári átigazolási időszakban elhagyja a csapatot – egy döntés, amely bevallása szerint fájdalmas űrt hagy maga után, nemcsak az öltözőn belül, hanem a teljes magyar sportéletben is.
Egy újabb nagy tempójú támadójátékot követően Keane nem rejtette véka alá Arzani iránti csodálatát, amikor így jellemezte őt: „csodálatos fegyver volt, egy igazi agy a Vargas-féle gólrobbanás mögött.” Ez a mondat tökéletesen megragadta Arzani visszafogott zsenialitását: nem mindig ő szerezte a címlapra kerülő gólokat, hanem ő volt az építész, az összekötő kapocs és az a kreatív szikra, amely másokat virágzásra késztetett.
Érkezése óta Arzani a csapat egyik leginkább taktikai szempontból sokoldalú játékosává nőtte ki magát. Több támadó szerepkörben is otthonosan mozgott, felbecsülhetetlen lehetőségeket kínálva Keane számára – a vonalak között mozogva, a zárt védekezéseket feltörve, és diktálva a tempót azokban a pillanatokban, amikor a szerkezet megbillenni látszott. Futballintelligenciája – nem pusztán a nyers statisztikák – tette őt nélkülözhetetlenné.
Keane hangsúlyozta, hogy Arzani hozzájárulása messze túlmutatott a látványos megoldásokon.
„Daniel érti a területet, az időzítést és a felelősséget” – mondta az edző. – „Amikor Vargas szabadon kezdett gólt szerezni, az nem volt véletlen. Daniel mindig két passzal előrébb gondolkodott.”
A januári távozás azonban több, mint egy egyszerű keretmódosítás. A magyar futballközösségen belül a hír csalódást váltott ki. Arzani a bajnokság növekvő vonzerejének szimbólumává vált – bizonyítékul szolgálva arra, hogy technikailag képzett, nemzetközi tapasztalattal rendelkező játékosok képesek itthon is érvényesülni és emelni a hazai játék színvonalát. Távozása rávilágít arra, amit sokan a magyar sport egyik „kiskapujának” neveznek: a csúcson lévő kreatív tehetségek megtartásának folyamatos nehézségére.
Keane számára a kihívás most kettős. Taktikailag Arzani sokoldalúságának és játékintelligenciájának pótlása nem oldható meg egyszerűen egy az egyben igazolással. Érzelmileg pedig azt jelenti, hogy búcsút kell vennie egy olyan játékostól, akit egyértelműen a pályán megvalósuló elképzelései meghosszabbításának tekintett.
„Az olyan játékosok, mint Daniel, nem jönnek gyakran” – zárta gondolatait Keane. – „Pozíciókat lehet pótolni, de a futballagyakat mindig nehezebb.”
Ahogy közeledik január, a szurkolók igyekeznek kiélvezni Arzani hátralévő szerepléseit, teljes tudatában annak, hogy távozása egy korszak végét jelenti – egy fejezetét, amelyet intelligencia, kreativitás és egy csendes mesteri tudás határozott meg, és amely segített beindítani az utóbbi idők egyik legizgalmasabb támadójátékát.
Leave a Reply