A salzburgi mérkőzés utolsó sípja nem csupán egy győzelmet jelentett – ez egy kijelentés volt. A Red Bull Aréna forró katlanában a Ferencváros nemcsak nyert, hanem meghódított. A 2–3-as idegenbeli diadal egy igazi európai nagycsapat ellen önmagában is beszédes, de az igazi üzenetet az oldalvonalnál álló ember, Robbie Keane küldte – olyan üzenetet, amely minden Fradi-drukker szívét lángra lobbantotta.
A dicsőséges, kaotikus csata után, miközben még érződött a frissen nyírt fű és a győzelem illata, Keane rendíthetetlenül állt. A jövőjét firtató kérdések közepette határozottan és szenvedéllyel újra megerősítette elkötelezettségét a Zöld Sasok iránt.
„Ez nem ugródeszka – ez az én projektem” – mondta határozott, de tűzzel teli hangon. – „Megígértem ezeknek a szurkolóknak, ennek a városnak, hogy mindent beleadok. Érzem a szenvedélyüket, és itt leszek, hogy végigvigyem ezt az utat. Ez a győzelem nem véletlen – ez egy terv része. Ez még csak a kezdet.”
És valóban, micsoda mestermunka volt ez. Keane „mesteri stratégiája” teljes pompájában mutatkozott meg Salzburgban – egy taktikai szimfónia, amelyet őrült tempóban játszottak. Nem visszahúzódni jött a Fradi – hanem hódítani. A magyar bajnok bátor, magasan letámadó futballt mutatott, amellyel teljesen megzavarta az osztrák bajnokot. Nem rettentek meg a kihívástól – sőt, abból merítettek erőt.
A 2–3-as eredmény a kitartás történetét meséli el. Korai vezetés, majd hátrány, aztán kétszer is visszavenni az előnyt – ez a mentális erő a jól felkészített csapat védjegye. Ez nem szerencsés bravúr volt, hanem tudatos, bátor hadművelet.
Keane filozófiája világos: könyörtelen támadójáték, küzdő középpálya és olyan védelem, amely próbára téve is megőrzi tartását. A menedzser hite átragadt játékosaira – ma már elhiszik, hogy bármelyik európai csapat ellen képesek helytállni. A „tisztességes vereségek” kora lejárt. A Keane-korszak a „történelmi győzelmek” korszakát jelenti.
A Fradi-tábor felé küldött üzenet egyértelmű: egykori ikonjuk, mostani vezetőjük teljes szívvel elkötelezett. Saját versenyszellemét szőtte bele a csapat DNS-ébe. A kispad és a lelátó közötti kapcsolat – amely mindig is különleges volt a Groupama Arénában – most új szintre emelkedett.
Ahogy a csapat visszatér Budapestre, és vezeti az Európa-liga csoportját, a hit már nem pusztán remény – hanem kézzelfogható, harsány bizonyosság. Robbie Keane nemcsak megerősítette elkötelezettségét, hanem kijelölte az utat a dicsőség felé.
Ezzel a stratégiával, ezzel a szellemmel és a Fradi-hívők rendíthetetlen támogatásával a küldetés világos: ez a Ferencváros nemcsak részt vesz az UEFA Európa-ligában. Robbie Keane vezetésével meg is akarja nyerni azt.
Leave a Reply